Meg kell értenünk, hogy minden változás, amit érzékelünk magunk körül, azt azért kapjuk, hogy segítségül legyen a számunkra. Végül is, nélküle nem lennénk képesek elmozdulni. Mi szembesülünk olyan állapottal is, amely nagyon kimerítő és fárasztó lehet, és sok napon át elhúzódik. Így úgy tűnhet az ember számára, hogy nincs öröme ezekből ezért nincs szüksége ezekre az állapotokra.

Vannak napok, amikor az ember egy állatnak látja magát.. De valójában nem az ő kötelessége, hogy megvizsgálja magát és az állapotát, hanem neki csak azt kell megvizsgálnia, hogy hogyan tudná felhasználni ezeket az állapotokat. Lehetséges az is, hogy megmarad az ember ezekben az állapotokban, az élete végéig. Ezek az állapotok felülről érkeznek, de a válasz, a reakció magától az embertől jön.

Ezért folyamatosan vizsgálnia kell és összegezni az állapotok esszenciáját, nem pedig magát az állapotot, hanem azt, hogy mi az ő válasza ezekre az állapotokra, azt hogy hogyan reagál, és hogyan dönti el, hogy a szóban fogó állapot jó vagy rossz. Lehet, hogy maga az állapot nem változik meg, de az ember egyre inkább más formán válaszol rájuk és próbál különböző új trükköket találni, amelyekkel képes lesz felemelkedni.

Bár maga az állapot nem változik, az ember továbbra is makacsul harcol kitartással, hogy elérjen valamilyenfajta adakozást, valamilyen kapcsolatot, hogy közelebb kerülhessen a Teremtőhöz. Pontosan ezért értékeli ezeket a helyzeteket, amelyek megadják a hiány érzékelését, – még a legkisebbeket is – mert így lehetősége van előrehaladni.

Az ember, hálás lehet, hogy nincsen teljesen leszakadva, és a Teremtő megadta neki a vágyat és a késztetést, hogy megragadhassa a kötél végét, és kivárja azt a pillanatot mikorra Teremtő elvezeti őt egy olyan helyre, ahol ő képes erőfeszítéseket tenni. Ennek elégnek kell lenni az ember számára, ennél nem is kérhetünk többet.

Ez a legnagyobb munka, és a legkisebb megszorítás, hogy nem engedjük el a kötelet. Ettől a pillanattól kezdve, minden már az ember kezébe kerül.

Ezért nagyon fontos, hogy az ember alakítson ki magának egy állandó rendszert és ezzel folyamatosan tartsa magát az úton. Legalább napi gyakorisággal – ha van lehetősége – tanuljon, terjesszen és vegyen részt a csoportban.

Ez mind az ember kezébe kerül, és döntenie kell, hogy mi a “nappal” és mi az “éjszaka” számára. Ha ő megragadja a kötél a végét, ez már a „nappal” kezdete. Nem számít, hogy mi érkezik Felülről, az a fontos, hogy az ember ezt felhasználva hogyan ébreszti fel magát. Ahogy az írva van: “Én ébresztem fel a hajnalt “!

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

”

“Bár felül a gálya, és alul a víznek árja…azért a víz az úr…”

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Mi működik rajtam a Zohar olvasása közben? A szándékom, a szöveg, vagy a szöveg kombinációja a szándékkal?

Válasz

A szöveg nem működik itt. Te meglepődtél attól, most amit szövegből olvastál? Ki tudja elmondani, anélkül, hogy megnézné a könyvben, hogy mit olvastam? A szöveg nem marad meg bennünk, hanem nekünk fel kell használnunk azt egy bizonyos módon. Vagy írjunk belőle valamit, vagy úgy használjuk fel, hogy tanítson valakit. De ne magunk számára. A Zohár könyve olyan számunkra, mint a Körbevevő Fény, ami jön és befolyásol minket kívülről. Szóval az olvasás közben, mi a vágyainkat és gondolatainkat a korrekció felé fókuszáljuk, abban a reményben, hogy ez befolyásol majd minket.

Amit a Zohár szerzői írnak, az olyan magasztos, hogy nem lehet a valódi szöveghez kapcsolni, hanem csak, mint “gyógyszert” magunkhoz venni. Nem tudom, hogyan működik a gyógyszer. Tartalmaz különböző anyagokat, amelyek bemennek a testembe, a kémiai folyamatok csatlakoznak a testemhez és létrehozzák bennem az egyensúlyt, a hiányt. De az egyensúly hiánya a vírus ellen irányul, és így létrehozva egy új egyensúlyt.

Ezt úgy hívják: “a méreg, amely gyógyszerként szolgál.” Amit én lenyelek, az megrengeti a testemet, de azzal ellentétes irányban, mint ahogy a betegség dolgozik. Így az új egyensúlytalanság, egy új egyensúlyt teremt a meggyógyuláshoz. Meg van írva: “Minden gyógyszer méreg, de nem minden méreg a gyógyszer”.

Ez a munka a jobb és a bal vonalak között zajlik, amelyek között létre hozzuk a középső vonalat. Itt az egyensúlytalanság van a jobb vonalon és egyensúlytalanság van a bal vonalon is és a középső vonalon van az egyensúly. Ha mi félünk az egyensúlytalanságtól, ez már nem a Teremtő munkája. Röviden, nekünk „hősnek” kell lennünk. . Az egyensúly, a hiány az egy jó állapot, ez az előrehaladásnak a jele. Mert, amikor haladsz előre, egy kiegyensúlyozatlan állapotból egy másik kiegyensúlyozatlan állapotba lépsz, abban a pillanatban te egy lábon állsz, míg a másik lábad a levegőben van.

BS

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Hogyan ébresszük fel az irigységet (a fejlődésre való vágyat) a csoportban, mint ahogy a Zohár alkotói tették, miszerint hogy „akarjam a hasonlóságot velük, és ez által a szintjükhöz érjek”?

Válasz

Ez nehéz. Mert Ők nagyon távol vannak még tőlünk és nem értjük meg még őket. Ráadásul, mi még egyáltalán nem is érthetjük meg, hogy ki az az ember, aki ráébred az egész Teremetésre, és olyan helyen lakozik, ahol minden Fénnyel van kitöltve. Ahol az ember felfedezheti a Törvényeket, amelyek vezérlik az egész Teremtést, a mi világunkon túlról. Ahol Ő képes megérteni és érezni mindazt, amit a természet nyújt számára, képes megérteni és érezni a Hatalmas Értelmet, a Hatalmas Gondolatot, amely mindent működtet a mi világunkban. Ez az ember tudja, ismeri ezt a Harmóniát, amelyben az összes Teremtés Törvénye összekapcsolódik egymással.

Pontosan ez adhatja meg az élvezetet. Mivel mi azt gondoljuk, hogy az élvezet az egy érzékelés, pedig csak a megszerzési vágy, és éppen hogy csak érti az érzékelés nyelvezetét és az érzelmi sóvárgást. Mivel az érzelmi benyomást egy bizonyos szinten a Hochma (Bölcsesség) Fényétől kaphatjuk meg.

Ez kissé összezavar minket, és mi nem értjük még mi is ez. De a valódi élvezet, az a Felső felügyeleti és vezetési rendszer elérésének az élvezete, amelyben feltárul a Teremtő.  Mert mi nem érjük el még az absztrakt formát és annak értelmét, csak az anyag, formába beleöltözését az adakozás annak a formáját, amely beleöltözik a mi anyagunkba, a megszerzés anyagába.

A Teremtő jelentése “Jöjj és láss”, mert mi megyünk és látunk. De amit mi látunk az a Hochma (Bölcsesség) Fénye, amely beleöltözik az egész rendszerbe és vezeti az összes részét, az elejétől a végéig.

Mi látjuk, hogy ezek a részek különböznek, és távol vannak egymástól az egójuk által, eltérőek a funkcióik által Hogyan kapcsolódnak össze ezekben a formákban? Ők beleteljesítik egymást. Ha ezt nem látnánk, akkor mi nem tudnánk elképzelni önmagunktól, hogy a dolgok hogyan kapcsolódnak össze és hogyan egészítik ki egymást. Pontosabban, amikor az ellentétes dolgok kapcsolatba lépnek egymással, azok hozzák el a hatalmas boldogságot és a teljességet.

Ez így van a mi életünkben is. Mondjuk azt, hogy mi egy mozit nézünk, vagy valamit nézünk, ami már megtörtént velünk. Akkor igazából mi az, ami lenyűgöz minket?  Minket lenyűgöznek, azok a dolgok, amelyek először ellentétesek velünk, vagy fájdalmasak voltak, és később beteljesültek. Lényegében ez az alapja mindennek, amiből az ember benyomást kaphat, például amikor valami nem igazságos, vagy amikor az igazság feltárul és így tovább. Mint ahogy írva van: “A szeretet lefed minden bűnt” és ebből ered, az érzékelés, a megértés és a hálaadás a Teremtő felé.

BD

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Amikor egy fiatal pár, férj és feleség terveit építi a jövőre nézve, akkor álmodnak arról, hogyan fognak élni. Lehetséges, hogy a házaspárok megvitassák az ideális integrált család képét, az integrált oktatási csoportban, egy olyan formában, hogy mindegyik hozzáadja a meglátását?

Válasz

Ez ma is sikeres. Amikor mi létre akarjuk hozni egy ideális család képét, akkor ehhez meg kell értenünk a mi önző természetünket és teljesen objektíven kell kezelnünk. Ha én tudok egy objektív módon beszélni a feleségemmel, és ő elmagyarázhatja, hogy a véleménye szerint, ki vagyok én, és fordítva – akkor mi megérthetjük, hogy mit töltött a természet, a mi bensőnkbe: megértjük a nézeteket, a szokásokat és szándékokat egymás felé, és mi megpróbálunk ezek fölé emelkedni egy teljesen új kölcsönös viszony rendszerévé.

Mi nem törünk szét, mert mi létrehozunk valami újat, ami kényelmes és jó számunkra. Az összes negatív belső impulzus, a mi egoizmusunk, automatikusan átváltozik egy összekapcsolódásra fölöttük.

Elkezdjük látni, hogy ha nem lenne a mi egók, nem tudnánk kapcsolódni egymáshoz. Mi rá építjük ezt a közös pluszunkat, amely a partnerünké lesz, a mi barátunk lesz, a segítőnk, amely állítólag dolgozik ellenünk, de valójában megmutatja, hogy mi ellenkezzünk. Teljesen átváltoztatjuk az egót a mi kölcsönös kapcsolatunkban, és egy új családot hozunk létre belőle, egy új anti-egoisztikus partnerkapcsolatot.

Ebben a partnerkapcsolatban, az egoizmusnak nagyon fontos szerepe van, mert nélküle nem tudtunk volna semmit tenni. Az egó, a természet anyaga, amely szándékosan van belénk írva. Miben különbözik az ember az állattól? – pontosan abban, hogy az egoizmus megnövekedett benne évről évre és generációról generációra. Amikor mi használjuk az egoizmust, de átfordítva egy ellenkező irányba, akkor létrehozzuk a kölcsönösséget az elutasítás helyett – létrehozzuk a közelséget, a gyűlölet helyett – létrehozzuk a szeretetet. Ez mind összesen a szeretet.

BS

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Ha elmesélem valakinek az én értékrendemet, neki koncentrálva kell engem meghallgatni, ez az első dolog. De amikor megpróbálok valakivel együtt megépíteni egy ideális képet, mint a kommunisták, amikor leültek és elképzelték az ideális jövőt, az egy teljesen már más dolog. A probléma az volt ezzel, hogy mint kiderült, a nézeteik teljesen el vannak vágva a valós élettől.

Válasz

A kommunisták rendszeréből hiányzott az emberi oktatás. Az oktatás, Oroszországban főleg annak idején, és még ma is, egy nagyon nagy probléma, mert még ma is létezik bennük a rabszolgaság pszichológiája. Fokozatosan, ezt meg kell változtatni személyes dicsőítésre. Oroszországban léteznek a megfelelő feltételek ehhez.

A felfelé irányuló mozgás, az “emberi szintre”attól függ, hogy ez (a rabszolgaság pszichológiája) teljesen feloldódik-e az társadalomban, de ez azonban a személy teljes növekedésétől is, – mint személyiség- növekedésétől is függ. Ezeket ellentéteket akarták eltörölni a szovjeturalom alatt, mert nem tudtak létrehozni egy olyan rendszert az emberek oktatására és nevelésére, amely arra vezeti az embert, hogy mindenki egy személyiség legyen, akinek van saját a véleménye, és képes produkál a potenciális lehetőségeit. Ezt teljesen kicsavarták, miszerint: „neked nincs fejed, a párt majd gondolkozik helyetted, nincs neked semmid a kezeden kívül. Te cselekedsz, és mi meg mondjuk, hogy mit tegyél.”

Ez nem az az emberi mivoltunk, amire sóvárgunk és törekszünk. A próbálkozások, hogy egyszerűen csak eltöröljük az egoizmust, és helyette egy mesterséges módon bevezessünk egyfajta kényszer hatására egy „önzetlenséget önfeláldozást” – ez a Természet ellen való.

Mi azt mondjuk, hogy meg kell tanítani arra az embert, hogy helyesen használja az indítékait, szándékait és az egoista impulzusait.

BS

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Nem is olyan vidám az a Vidámpark….

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Vélemény: (David Rubenstein, a The Carlyle Group alapítója és igazgatója):

„Országok inognak meg, tüntetések őrjöngnek, a munkanélküliség megtöbbszöröződik, a kapitalizmus érdemei megkérdőjeleződnek.”

„Mindig éreztem, hogy volt két alapvető hiba – és láttuk, hogy az elmúlt pár évben megjelentek. Az első az, hogy a korlátlan bősége a gazdagság megteremtésének fenntarthatatlan fejlődést fog megteremteni és kétségtelen összeomlást. A nagy válság, amit az olcsó hitel hajt, egy könnyen megérthető példája ennek a hibának.”

„A második az egyenlőtlenség ami akkor jelenik meg, amikor a vagyonteremtés üldözése magam mögött hagyja az erre kevésbé képteleneket (a legtöbb esetben nem a saját hibájukból kifolyólag), hogy versenyezzenek a keményen küzdőkkel, vagy alkalmazkodjanak hozzájuk.”

„Miközben nincs egyszerű orvosság a kapitalizmus két nagy hibájára, íme mit tennék 2012-ben, hogy a rendszert a lábára állítsam, és hogy mérsékeljem a bevételi különbözőségeket.”

„1. Megmenteném az Eurót és ez Európai Uniót. Egy működő és élő EU – a világ legnagyobb gazdasági egysége – lényegi a globális jólét szempontjából.”

„2. Kijavítanám az Egyesült Államok adósságát és hiányát… Ez elfogadhatatlan és nem jó a kapitalizmusnak.”

„3. Integrálnám a fejlődő piacokat. A világnak fel kell ismernie, hogy a kapitalizmus központja a fejlődő piacokra vándorol – ahol a legtöbb növekedés történik 2012-ben… Ha maguknak nem is, de a tőkének meg kell oldania a legtöbb problémáját a fejlett piacoknak, különösen a nagy válság maradékát, ami nem tolerálható feltételeket teremt. Ez jobban fogja bántani a szegényeket, mint a gazdagokat.”

„4. Oktatni, oktatni, oktatni. Talán az egyenlőtlenség legnagyobb oka az egyenlőtlen állapota az általános és középiskolai oktatásnak.”

Válaszom

A kapitalizmus kimerítette magát; nem lehet olyan integrált, mint amennyire a Természet azt megkívánja, mivel nem az értelmes fogyasztáson alapul, hanem a fogyasztás és a termelés folyamatos növekedésén, ami nem fenntartható a korlátozott piacoknak és természeti erőforrásoknak köszönhetően.

CST

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Az újságokban ( BBC News)

“Egyesült Államokbeli tudósok rájöttek, hogy az elmúlt négy országos járvány a La Nina események után történt, amik hideg vizet hoztak a Csendes-óceán keleti felszínére.”

“Kétségtelenül, az utolsó négy országos járványt – a spanyolnáthát, ami 1918-ban kezdődött, 1957 ázsiai influenzáját, a hong kongi influenzát 1958-ban, és a sertésinfluenzát 2009-ben –  mind a La Nina körülményei előzték meg. Az a közös ezekben a járványokban, hogy mind újfajta vírustörzseket tartalmaznak, amik ellen az emberek még nem fejlesztettek ki immunitást.

“A La Nina eseményekkel való kapcsolat még nem tiszta számunkra. De az elmúlt kutatások megmutatták, hogy némelyik vadmadár repülési mintája és vándorlás során történő pihenőhelye, vagy vedlési ideje különbözik az El Nino és a La Nina évek alatt.”

Most ránézhetünk a vírusos génre, ami számos madárra, sertésre és emberre fertőz – talán képesek leszünk megkapni valami statisztikailag erős tényt, hogy jobban megértsük a mechanizmusokat.”

Válaszom

Egy új fázisába léptünk a világ feltárulásának, a világ mint egységes egész feltárulásába – és ez megköveteli tőlünk, hogy mi is ugyanezt tegyük. Ebből az okból kifolyólag, folyamatosan nagyobb kapcsolatot fedezünk fel a világ összes része között.

He elkezdenénk egységre lépni, megváltoztatnánk önmagunkat, és az új integráltságunk birtokában, felfedeznénk hogy a világ integrált. Egyébként „mindenki a hibáinak megfelelően ítél”, és mi akik nem látjuk egyesültnek a világot, helytelen módon viszonyulunk hozzá, nem úgy mint egy analóg rendszerhez, hanem mint egy diszkréthez és emiatt érezzük az ellentmondást közöttünk úgy mint egy válságot. Ez egy veszélyesebb „járvány”.

CST

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Hogyan lehet a Zohár olvasása alatt ugyanolyan egységben lenni, mint amilyen egységben voltunk a decemberi Kongresszus alatt?

Válasz

Ez a kapcsolódási pont egységre, amelyet elértünk már ott, eltűnt, rejtett lett, és törlődött az érzékelésünkből. Nem kell ezt sajnálni, nem kell megpróbálni ezt erővel megtartani. Mi csak a lángoló lelkesedést kell, hogy magunkhoz vegyük, mivel végül is csak ezt kell éreznünk magabiztosan. Mert nem lóghatunk a levegőben.

Eljött az idő, hogy aggódjunk egy új egységért. Összekapcsolódni, nem azt jelenti, hogy ölelkezünk, és egymás kézét fogjuk. Az egység határozza meg annak a mértékét, aminek megfelelően én képes vagyok leválni magamról. A másokkal való kapcsolaton belül, ne legyen semmi, ami az enyém, különben még egy szikrája sem lesz köztünk a valódi kapcsolatnak. Nem tudok valódi kapcsolatot elérni a többiekkel, hogyha megmaradok saját magamban. A kapcsolat csak akkor jöhet létre, amikor magammal szemben egy “anti-személyiség” lettem, amikor én magammal ellentétessé változom, megszabadulok mindentől, ami az értelmemben és az érzelmeimben van, mindentől, amivel korábban rendelkeztem.

Így elsősorban, meg kell, hogy szabaduljak az “én”- től, majd a Reformáló Fény-nek kell működnie rajtam, és ami így maradt belőlem, azt hozzá kell, hogy csatoljam azokhoz az állapotokhoz, amelyeket a barátok hoznak létre számomra. Így együtt felfedezhetjük köztünk az egységet. Ha mi a szívben levő pontokat kiemeljük az egónkból, és a Reformáló Fény segítségével átfordítjuk a Nefes De Kedusa „hátát” a Nefes De Kedusa „arca” felé, és ha összekapcsolódunk egymással, akkor ez a kapcsolat már méltó lehet arra, hogy hozzácsatlakozzunk a Bölcsekhez, a Hatalmas Lelkekhez.

Akkor mi felfedezzük a kapcsolatunkat Velük, és készek leszünk kimenekíteni magunkat, hogy ők felkarolhassanak bennünket. Most már kapcsolatba kerülhetünk velük. Viszont amíg ez meg nem történik, addig nem rendelkezünk semmilyen kapcsolattal, Velük.  Egyszerűen mintha messziről szólnának hozzánk és keresnének minket. Egyszóval majd látni fogjuk, hogy a Zohár szerzője, Rabash, és Baal HaSzulam valójában gondoskodnak rólunk, és felnevelnek minket.

BS

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→