A legújabb konferenciák megmutatják egy új korszak kezdetét, amelyben mi  megvalósítsuk, amit tanultunk sok éven át, amit olvasunk a levelek és a Báál HáSzulám és Rábásh cikkekeiből: a kapcsolat csoportban, a barátok egysége, a vizsgálat annak a helynek a csoporton belül, amelyben feltárul a spirituális világ, a Teremtő, a közös edény megépítése, a törés korrekciója.

Tulajdonképpen, az összes leírások egy cselekedetről beszélnek – az összes  eltört vágyak kapcsolatáról, távoli, ellentétes, és egymás gyűlöletéről. A Reformáló fény  által, amelyeket a mi közös imánk vonza, a MÁN emelése során, a workshopok alatt, a leckék alatt és minden más akciók alkalmával, és állandóan, ameddig felfogjuk az életünk spirituális célját.

Szükséges látni ezt mint egy általános tendencia, ami befolyásol minden területen – gyerekek és felnőttek oktatásában, a mi csoportunkban, és az egész világban. Minden, kezdődve egy embertől az egész emberiségig. Szükséges meglássuk ezt a tendenciát a “körök” összekapcsolódásában, amely a törés korrekciónak a fő tendenciája és a teremtés céljának a megszerzése.

Az egész útat amit átmentünk eddig, látható, mint a felkészülés időszaka, és ettől a pillanattól kezdve és tovább, nekünk és a világnak meg kell kezdeni az ilyen “körök” megépitését.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

A zavartság megmarad a lecke után, ez egy jó dolog. Ti sok állapotokon mentek keresztül, és nem tudjátok mit csináljatok magatokkal.

Gyertek este a workshopra, és együtt beszéljétek a ti jövőtőkről. A kapcsolat mértékének megfeleően  kapjátok meg a választ. Semmi sem fedeződik fel csak ebben a formában.

Remélhetőleg ez így is történik valójában. Gyertek készüljünk fel nappal, probáljatok gondolkodni róla többet, szabaduljatok meg az összes többi gondolatoktól, azért hogy érkezzünk minél jobban felkészülve a kapcsolatra a barátokkal.

És ne várjatok valamit tőlem. Én felőlem ülhettek, de minden csak a barátok közötti kapcsolattól függ. Persze, megpróbálom irányitani a workshopot, de a labda a ti kezetekben van.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Hogyan kell dolgozni a gonosszal, amikor feltárul?

Válasz

Az egész Tóra számunkra, hogy meggyógyitja a mi rossz hajlamunkat, azaz a romlott vágyat, amely az egészében a saját magam számára irányul, a szeretet és az adakozás helyett. Ez a korrekció segít bennünket, hogy hasonlová váljunk a Fényhez, a Teremtőhöz. Az azonos tulajdonságok szerint, a Fény beleöltözik az edénybe, és akkor mi  érezzük a felső valóságot.

Kérdés

Hogyan jön létre ez a kölcsönös kapcsolat a barátok között, amikor én féltékenységet vagy gyűlöletet érzek?

Válasz

A törés ellenére, amelyet felfedezünk, te folytatod az előre haladást, és megpróbálsz csatlakozni barátaiddal a törés fölött. Van a természet, ennek a lényege, és mi fölötte kell lennünk. Tehát kijavítjuk magunkat – nem pusztítjuk el az egót, hanem fölötte dolgozunk.

Én nem birom a barátomat, nem akarok vele kapcsolatban lenni, de ezen  kellemetlenség ellenére megpróbálok kapcsolódni vele.

Végtére is, az elutasítás az oka az én korrupt, önző vágyamnak. A célom, hogy korrigáljam, megpróbálok felülemelkedni, kezelem a barátomat egy ellenkező módon, és szeretettel viszonyulok a barátomhoz.

Ez a két forma létezik bennem – én tudom, hogy nem bírom őt, és ezzel együtt én elhatározom, hogy felfedezek egy másfajta hozzáállást és látom a barátomat, mint egy nagyszerű embert. Ez a mi munkánk.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

A kongresszusok ideje alatt mindig van egy beteljesülés érzése, az élvezetnek az érzése, de ha egyszer véget ér kongresszus, azonnal jön az érzés, mint üresség, elnehezülés, és a vágynak a hiánya. Mit jelent ez, hogy a szív megkeményedése a kongresszek után, és hogyan kell vele dolgozni?

Válasz

Azt hiszem, ezek a helyzetek a kongressz után a múltban voltak. Most nem kell igy legyen, mert mi már nem dolgozunk kongreszről kongreszre, mert ez volt az oka, hogy lezuhantunk minden kongresz után, mint aki idéglenes ajándékot kap, és nem tudja megtartani.

De most már nekünk, egy folyamatos munkában kell legyünk a közös edény megépítésére, és ezért nem érzünk olyan mély zuhanást. Bár ezen az úton lesznek zuhanások es emelkedések, de ennek igy kell lennie, mert a felső gondviselése felfedeződik a “körök” adakozása által az”egyenes” által. Az “egyenes” adakozása idején felső gondviselése felfedeződik egy kicsit, és a “körök” adakozása által meghivjuk a száműzetés időszakát.

Ez a “száműzetés” és a” megváltás” a váltakozó, ezen minden ember külön átmegy , az egész csoport és az egész világ. Ezeken az állapotokon egymás után mennek át, a természet állandóan változik, a szezonok változnak, és az ökológia és a geológia időszakok változnak, állandó folyamat zajlik.

Ezért nekünk ezen a folyamat útján kell mennünk, bár az előrehaladás egy egyenes vonalon kell legyen, a “középső vonal” – on. Ezt meg kell vizsgálnunk, mert mi vagyunk az elsők akik elkezdik ezt a folyamatot, az egoista  világ “utolsó generációja”. Ezért nem hiszem, hogy a kongresszus után lesznek néhány speciális zuhanások. A mi kongreszünk egy más jellegű, amelyet az elkövetkező hónapokban határozzuk meg.

Kétséges a kérdés, ha a zuhanás a konferencia után marad. De ha valaki érzi, hogy zuhan, lehetősége van segítséget kérni a barátoktól. És ha más csoport zuhanásban van, akkor kell segítséget kérni más csoporttól, amelytől függünk, mint egy emberként.

Tehát segítenünk kell egymásnak, az ujjunkat állandóan a pulzoson kell tartani és aggodjunk, hogy egyetlen barát sem fog eltűnni a csoportból, és nem fog leesni, mivel nem hasznos az elnehezülés.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Mit jelent a “csoport központja”?

Válasz

A csoport központja az a valóság központja, a legnagyobb spirituális pont.

Valóság nem létezik önmagában, hanem csak az a személy aki ezt eléri. Élérni a valóságot, hogy az stabilizálodjon bennem, csakis a csoport központjában, ahol én lenullázom az egómat és összekapcsolódom a többiekhez egységesen.

Ezzel együtt en szándékosan megváltoztatom a viszonyomat közöttünk, néha alárendelve magam a barátaimnak, látom őket  mint a generáció legnagyobbja, és néha fölemelkedek hozzajuk, azért hogy adhassak nekik valamit magamból. Végül, nézem a csoport egyszer lentről, és egyszer fentről, egyenlően viszonyulok hozzájuk. Ez az egyenlőség nem létezik, ez saját erőfeszitésem eredménye. Egyrészt, sóvárg az egész erőjéből, hogy felemelje a barátokat, és segítse őket, másrészt, alacsonyabbá teszi magát mint ők, hogy képes legyen élni abból amit megkap a barátaitól. És ebből két ellentétből hirtelen rájön, hogy mit jelent az egyenlőnek lenni, bár nem látja az egyenlőség pontját.

Látja magát az Ein Szofban midenkinél magasabbnak (+ ∞), és ezzel egyidejűleg a legalacsonyabnak az Ein Szofban (- ∞) a barátoknál, és amikor a kettőt összilleszti, és felfedezi magát mindkét pontban, szimultán módon, akkor hirtelen megtalálja a központot, ahol mindenki egyenlő és akkor ez már létezik számára.

A fizikai életben csak az odaadás marad, a garancia, az összeolvadás mindenkivel. Érzi ezt, egyre több Reformáló Fényt vonz magára, a “Körbevevő Fényt”, amely kitölti a “teret”, a mezőjét a tulajdonságnak. Ebben felfedez, több erőket, több támogatást, több gondoskodást kívülről, érzi, hogy stabilizálodott benne – és ez a ” csoport központja “.

A csoport központban valóban megtalálja a csoport, a barátokat. Nem számít, mit  fedezzünk fel, az én valóságban minden pontosan igy van. Mert ez  a végtelen világban már létezik, és a zuhanás ebben a világban csak azért van tervezve, hogy megépítse bennünk a spirituális fokozat felfedezéset, felismeréset, a megértéset, érzését. Amikor ezek a fokozatok az emberben megjelennek, és elkezd felemekedni rajtuk, ő nem függ senkitől: mindenki a végső korrekcióban van (gmar a tikun), én szemben állok azzal a helyel, amely az Ein Szof Fénye, és minden rajtam múlik, minden valóság bennem van. Ott fedeztem fel az igazságot. De ez az igazság a saját befektetésemtől függ, a hűségesem a csoporttal, a tanárral, a forrásokkal, amelyeket fel kell tárjam a munkámban.

Nincs semmi, kivéve a “csoport központja”. Én felfedezem, hogy ez a világ központja, az összes lelkek gyűjteménye, az összes törések és a korrekciók. Ez a “Malchut de Ein Szof”, mindent össze akar gyűjteni, magába foglalni. Más szóval, ha a szemely átadja magát a “Malchut de Ein Szof”-nak, a Istenségnek, hogy elvalaszthatatlan része akar lenni, ő maga válik a “Malchut de Ein Szof”, és ezzel összeköti magát az “az első kilenc szfirával”, azaz, az összes vilagokkal egészen a Végtelen világig, és igy haladunk előre.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

A mi erőfeszitésünk által a központi csoportnak megfeleően, mi megtanuljuk mit jelent a kölcsönös garancia. Mert ez nem egy teoretikus elmélet és nem valamilyen statikus állapot, a közöttunk levő kapcsolat programja.Ő határozza meg hogy mennyire vagyunk közel egymáshoz, és mennyire engedjük össze a “fogaskereket”.

De nekünk állandóan szükségunk van mindig feszesen megmaradni és szétválni egymástól. Mert pontosan ez a helyzet lehetővé teszi számunkra, hogy fenntartsuk az egyediséget, és mindegyikük megvizsgálja részvételét az általános életében. Mindegyik kiegésziti és gazdagítja a másikat, mindenki összeakar olvadni  mindenkivel, még a szétválasztás érzése ellenére is.

Ez hasonló a testünkkel, ahol minden egyes szerv fenntartja annak egyediségét a többiekkel, senki sincs eltörölve. Ő hűen dolgozik, és ezen keresztül beadja a saját tulajdonságát mindenkinek.

Az egyik zöld, a másik sárga, és a harmadik kék, mindenki marad a saját állapotában, de mindannyian hozzájárulunk színünkkel egy általános képhez. Tehát a garancia, (arvut) a kapcsolat lényege, amely csak a központban derül ki, ahol megtanulják, lépésről lépésre együtt – az egyéni szabadságot és az általános függőséget.

Mi kezdjük tiszteletben tartani a szétválasztást, és megérteni a Teremtőt, hogy miért hozta létre a gonosz hajlamot. Látjuk, milyen segítséget is ad nekünk, ami zavar bennünket öszekapcsolódni, hogy érezzük a taszitást és a vonzodást. Egónak kevésbé van fontossága, mint a kapcsolat erejének, mert amikor a közöttük levő szakadékot magamhoz veszem – egyrészt, az én forditott érzésem, és másrészt az egyenlőség – ezáltal szerezem meg a megértést, felismerést, a tudatosságot.

Én külön maradok, és mégis hozzáragadok a központhoz. És köszönet, hogy ez a végtelen tér a szétválás és az összekötődés között, a távolság a pontok ebben a világban, és a Végtelen világ között, átfordul felfedezés helyére, a Teremtő értelmére. Egyébként, én soha nem ismerném meg Őt, és megmaradnék egy pontnak a fényben, amely lenullázodik , mint a gyertya a fáklya előtt.

BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Ha igaz, hogy a workshop alatt mi mintha mi belépünk a csoport központjába, és a Zohár leckén mi már olvasunk a a csoport központjáról, ami ott történik?

Válasz

Ez attól függ, ahogy az ember vizsgálja és érzi magát. Vagy ő csak olvas, és állandoan arra gondol, mégha nem hallja és nem érti a szavakat, maga az olvasás befolyásolja őt, a “Szentség es Tisztaság” és ez az elorehaladása.

Vagy lehet, hogy ő sóvárog összekapcsolódni a szöveggel, hogy megértse, mi is van oda irva, mivel ott a spirituális cselekedetekről beszél, és a tiz Szfira a legkisebb vagy a legnagyobb szinten, azonos a tiz Szfirával. Ez azt jelenti, hogy minden amit ide leírtak minden kétségen kivüli, a legalacsonyabb első Partzufban történik, amelyet én megszerzek.

Én megszerzem az első tíz Szfira szintjén a “terhességet”,  és minden ami ott történik, az ami ismertetve van a Zohár-ban, az egész Tóra elejétől a végéig minden szinten. Ez olyan, mint egy holografikus kép, mivel rólam van írva. Még ha beszél a “parcufokról”, hogy olyan nagy, mint “Átik de Átzilut”, “Imá és Ábá”, mindendez történik minden szinten. Mindenféle részletekben, de ez történik. Ezért a szöveg ad nekem egy érzést, és segít nekem, hogy  sóvárogjak. A legfontosabb  az, hogy a befolyása alatt akarok lenni, mint a Fény zuhanya alatt.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Mi a különbség a Tóra adása és kapása között, a Shavuot ünnepével kapcsolatban?

Válasz

A Tóra adása felülről, a kérdés az, ha mi lentről elfogadjuk e. A Savuot (Hetek Ünnepe) úgynevezett ” a Tóra elfogadásának az ünnepe” – átmenet az előző felkészítő szakaszból, mivel már megteremtetted a lehetőségét, megadják neked a Tórát, és te elfogadod a különböző feltételek mellett.

A leírt események szerint látjuk, hogy nem elég csak úgy eljönni ” a “gyűlölet hegyéhez” (Har a Sinai), még fel kell fedezzük, ez a gyülőlet hegye. Ez azt jelenti, hogy vissza térünk a “jobb vonalról” a “bal vonalra”. Látszólag, miért van szükség rá, miután kimentünk Egyiptomból, ha már kiléptünk az egóból? De a Tórát nem kaptuk csak úgy, fel kell ismét ébresszük magunkban az “egyiptom”-ot, a gonosz hajlamot, és szemben állva a heggyel, összekapcsolódunk a Teremtővel, a Fénnyel, hogy korrigálhasson minket.

Akkor látom a feltételeket, amelyek felfedeződik az egómban a Fényel szemben, látom a viszonyokat, amelyeket meg kell építeni egymás között, a “sötétség és a fény” között, hogy az egóm hasonló legyen a Fényhez, beöltözve az adakozásban.

Ennek semmi kétsége, sok adakozas erot kell kapjunk kivulrol, mert magamtol nincsen erom, és nem is lesz. Akkor, hogyan lehet megkapni őket? Én keszen vagyok kapcsolodni  a baratokkal a garancia feltétele által, amely lehetővé teszi számomra az általános adakozás erejét, azaz, a Felső Fénnyel haladok, a Teremtővel. Igy feltárul a legfontosabb feltétel – ha ezt elfogadom, akkor a Fény felé haladok, az élet felé, és ha  nem – “itt lesz a temetésed helye.” És ez a garancia feltétele, én lenullázom magam csak azért, hogy összekapcsolodjak.

Ha megkapjuk a feltételeket, azaz a garanciát, a teremtes célját, amely  kölcsönös korrekció edénye az adakozásra, a teljes összeolvadáshoz, amely elve “Izrael, a Tóra és a Teremtő Egy”, akkor megkapjuk a módszert, a tanítást az úgynevezett” Tórat”.

Később bemegyek a sivatagban és elkezdem korrigálni. Minden alkalommal, felfedezek egy új “egyiptom” részt a “bal vonalon”. Állandoan felfedezem  magamban a tilost, a hibákat, a rosszindulatot, és kijavítom őket, úgy hogy felemelem a “Bina” szintjéhez. Amikor én felemelem erre a szintre ” 40 évig a sivatagban”, akkor készen leszek dolgozni a megszerzés vággyal, hogy kapjak az adakozás érdekében. Ez már az “Izrael földjén” levő munka, azaz egyenesen a Teremtőhöz (Jásár -Kél).

A változtatások által én megépítem a “Szent templomot” – egy speciális edényt, amelyben vonzóm a Reformáló Fényt, a kitöltő Fényt. Így érkezek el a végső korrekcióhoz.

És akkor rögtön felébrednek új edények, amelyek nem tartoznak Izraelhez. Hol voltak? A tény az, hogy nem vettem számitásba az összes edényeket, és csak egy részet korrigáljuk, amely tartalmazza a “Malchut” és “Binát” semmi többet ennél. Most, amikor a felébrednek “Malchut” vágyak, amikor látom a “Szent Házat” az Izrael földjén “, azaz a “Malchut”, amely csatlakozott a “Binához”. De ez nem elég. Mert egy olyan állapothoz kell elérjünk, hogy Izrael földje elterjed az egész világon, a Malchut” visszatér a “Bina “a szintjére, az ő saját helyére.

Ily módon, felépül a Harmadik Templom, amely épitve a világ minden vágyaival, és átment a teljes korrekción. Egyértelmű tehát, hogy a mi  történelemi eseményünk, csak felkészüles a korrekcióhoz, amelyet mi megvalósítunk ma.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Rabásh cikk, “Igeret”:

“És az Egyiptomi kivonulás alatt, egy hitben voltak…és Peszách után kezdődik el a megtisztulás, mely a felkészülés a Tóra megkapáshoz. Amikora Tóra bele öltözik az ember lelkéhez, ez jelenti a Shavuot, amely megfelel annak az időnek amikor megkapjuk a Tórát”.

A Peszáchkig az egész  idő az “egyiptomi kivonulás, azaz, a csapások ideje, amikor az ember érzi az egó feltárulását, azért, hogy leváljon tőle és felemelkedjen az adakozás tulajdonságához. Az ember állandoan új vágyakat fektet be, a csoport által, mivel az egó fölé akar emelkedni és a kapcsolatba keveredjen. Ez az Egyiptomi munka, hogy kitöltse, és akkor Fényt kap és megadja az embernek a korrekcoó erejét.

Ez csak az egója  fölé való emelkedés, amely jelképezi Pesáchot. És azután elkezdődik a 49 nap számlálása, (7 hét) egészen a Shavuotig,  amikor mi leszakadunk az egótól, és felemelkedünk a “Bina” a szintjéhez. A szivnek az edénye a Shavuot, amely jelenti az adakozást – a Fénnyel tele ünnepet.

Ezért a Peszach alatt kilépünk a “bal vonalból”, és a Shavuot héten elkezdjük megkapni a “jobb” vonalat “. Aztán megkapjuk a Tórát, azaz a” középső vonalat “- most már lehet összekapcsolni az egót a Tóra erejével,  a Fénnyel, amelyet megkapunk a “Bina”-tól, a Reformáló Fényt, és építjük magunkat tovább.

Shavuot ünnepe könnyűnek tűnik, “légies” – mi fehér ruhát viselünk, tejtermékeket eszünk, mindez jelenti az adakozás Fényét, a “jobb vonalat”. Az ember még nem szerezte meg az edényét, nem fedezte fel az egóját. Az első érintése a “jobb vonalal”, a Fénnyel, még nem érintkezik vele, amíg  nem valósítja meg a “középső vonalat”, amelyet mi megépítünk magunkban.

Az ember veszi  a “bal oldalról” ugyanazt a részeket, hozzácsatolja a “jobb oldalhoz”, és a Fény segitségével létrehozza a kapcsolatot a két vonal között, elkezdi megkapni a lélkét, az édényét, amely lehetővé teszi számára, hogy adakozzon.

Minden ünnep szimbolizál egy szintet, amelyben, miután befejeztünk egy a fejlettségi szintet az egyik vonalon haladunk a másik vonalra, hogy stabilizáljuk a harmadik vonalat. És akkor, letisztázzuk, kifehéritjük a három vonalat, a valóság felfogása szerinti az idővonalon.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

Kérdés

Hogyan tudom “megtisztázni” magam az összes aggodalmaktól, az én privát életemtől és a belső munkára koncetrálni a csoport központjával kapcsolatban?

Válasz

Ez a kérdés, egy olyan embernek a kérdése, aki elválasztja a személyes életét – a munkáját, otthonát, családját – a csoportot, a korporalitást és a spiritualitást.

Mi úgy érezzük, hogy a valóság ezen belül van. Ez a vágy sokféle jelenségekre oszlik fel, a négy szintre, amelyben érezzük a valóságot felosztva, a “kövületi”, “növényi”, “élő” és “beszélő” szintekre. Mi csak a vágyan belül élünk, és ami felébredt ezen a vágyan belül, ez az amit én érzek – “ez az én életem és az én világom”. Nem érzek semmit a vágyamon kivül, vagy nem vagyok képes  megérteni dolgokat, vagy akarni. Mindez csak a vágyan belül történik.

Hogyha én stabilizálóm magam ílyen módon, hogy az egész életem egy végtelen workshop, nem csak heti egy órát, és akkor filozofiálok valamiről.

Én a workshopon befektetek erőfeszítést annak érdekében, hogy megszerezzem a helyes  környezet segitségével a valódi valóságot, ahol érzem a forrást és a valóság gyökéret, a felső erőt, a Teremtőt.

Itt minden azon múlik, hogyan vagyok képes kapcsolatba lépni a helyes környezetettel. A workshop alatt könnyebb megtenni ezt, mert látom a barátaimat előttem. De ezt az allapotot én állandoan el is tudom képzelni magamban. És ha én ezt érzem egesz héten, végül is megerezzük a különbséget, hogy amikor összeolvadunk egymással és elérjuk a kapcsolatot a workshop alatt, akkor az már más lesz. Megfogjuk látni, a kapcsolat érezte egész héten workshopot alatt, akkor egy másfajta a minőség lesz, a forma azonosság egy más szinten.

Ez vágyott, hogy én lefesthestem a magam számára a megszerzés iránti vágyat, amely ezt a világot  megjeleniti számomra ebben a formában, ahogy megjelenik és ezen a valóságon keresztül meg kell talanom a forrását, a valóság eredetét, amelyet a csoport központján keresztül érek el.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→