Kérdés

Amikor egy specialisták emberekkel dolgoznak, gyakran próbálják meg kiszámítani az emberekben lévőminőségeket, melyek mindenki számára magától értetődőek, azonban az ember nem képes felismerni, hogy ő maga is rendelkezik azokkal. A pszichológiában ez a jelenség “vakfoltként” ismert. Lehetséges beszélni és feltárni ezeket az ember számára, ha egy csoportban integrált nevelésben részesül?

Válasz

Ez nem így működik.  Valaki csak egy teljesen indirekt módon képes erről beszélni, úgy említve az ezekkel az állapotokkal kapcsolatos tapasztalatokat, hogy azt nem hozza összefüggésbe egy meghatározott személlyel.

Az integrált nevelésről szóló minden cikkben meg van említve, hogy az egoisztikus  állapotból az altruista állapotba való átmenet közben kezdjük el megérteni, felfogni hogy vannak dolgok melyeket pillanatnyilag egyáltalán nem vagyunk képesek érzékelni, egy fajta bizonyos “vakfolt” takarása miatt. Mintha egy hatalmas Fény elvakítana engem, és képtelen lennék bármit látni, azonban a többiek látnak engem, és minden egyebet körülöttem.

Általában az ember mindig egy állapotban létezik, amelyben ez a jelenség megvan, így tehát mi ezt mindig az illető személyes szintjének figyelembe vételével említhetjük meg. Nem tudunk közvetlenül erre a vakfolttal kitakart pontjára irányítani senkit, azonban közvetett módon irányíthatjuk az állapotán belül, egy alternatív módon erre az útra. De soha nem közvetlen módon, ez nem működik, éppen ellenkezőleg, csak rosszabb állapotot okozunk.

Ezt mindenki másokon keresztül ismerheti fel, és tapasztalhatja meg, egy közvetett módon. Először meg kell találnia a szükséges érzelmeket ehhez az állapothoz. Meg kell tanulnia, hogy van valami érthetetlen itt, amit nem tud megérezni, és amit muszáj feltörnie, mert bántja őt.

Amikor elkezdi bántani az embert ez a kitakart rész, csalódottságot érez, hasonlóan ahhoz, mint amikor nem ért valamit, eltévedt, vagy látható, hogy valami történt másokkal, ami nem történt meg vele, más szóval irigységet, féltékenységet és büszkeséget kell éreznie. Pontosan ezek az érzések vakítják el általában az embert, és nem engedik látni. Mindenkiben megvan ez az állapot. Ezek elkísérik az embert egészen a teljes korrekcióig. Mindig!

Meg kell értenünk, hogy ezek a vakfoltok azok az állapotok, amit korrigálnunk kell. Ezek mindig vezetnek minket, hasonlóan a villanó fény sugarához. Ezért a csoportnak és mindenki másnak valamilyen módon fel kell használnia a saját minőségeit, hozzáállását és viszonyát, hogy lefesse a számomra a vakfolt által kitakart képet, melyet képtelen vagyok magamban önmagam által érzékelni, és a tény, hogy vak vagyok ebben az irányban, az csak a saját büszkeségemnek, az őrült egoizmusomnak köszönhető és a szűk látóságomnak, ami fölé kell kerülnöm valahogy.

Ez egy összetett módszer. Fogunk erről még beszélni később, és megbeszéljük majd a különféle megközelítéseket és megoldásokat. Mindenkinek segítenünk kell és az egész emberiségnek látnia kell ezt a vakfolt problémát, mely az orra előtt van mindenkinek. Más szavakkal segítenünk kell mindenkinek feltárni ezt a még nem aktivált területét az adott ember következő fokozatának felfogásában, ez a gonosz feltárulásán át történik meg, de ugyanakkor a jóság megvalósítása is ebben rejlik, ahol az adott személy elkezdi ezt a jóságot a gonosz mögött érzékelni.

Azonban általában a vakfolt nem más, mint egyszerűen maga az egoizmus, amely nem biztosítja azt, hogy érezzük mennyire bele vagyunk zárva valójában. Hiszünk abban, hogy minden normális és helyes, és nem érezzük, hogy bolondnak és behatároltnak tűnünk mások szemében. Ha éreznénk ezt, akkor lángolnánk a féltékenységben, irigységben és büszkeségben, amely arra nyom minket, hogy kilépjünk az egoizmusból.

Ezért kell óvatosan átadni az adott módszert az ember vakfoltjának a feltárására.

KN

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

Kérdés

Milyen erőfeszítést kell tennie a csoportnak annak érdekében, hogy minden, a kabbala bölcsességét felfedező tagja, ugyanabban az életében elérje a korrekciót?

Válasz

A megtett erőfeszítéseket a csoport egyik tagja esetében sem ítélhető meg másképpen, mint annak az állapotnak megfelelően, melyen az adott csoporttag van. Mindannyian értéktelen foltok vagyunk, ahogy azt Rabash emlegette, mind töröttek vagyunk. Minden bűn és negatív minőség bennünk van.

Az ember aki eléri a magas spirituális szintet, közben feltárja a legvisszataszítóbb és legundorítóbb vágyait, amivel csak rendelkezik, és sokkolja az a tény, hogy ezek az ő vágyai. Ezt még elképzelni is szinte lehetetlen! A törés eredményeképpen mindenkinek, mindenféle vágya van. Ezért senkit nem szükségszerű töröttnek látnunk.

“Eggyé kell válni ahhoz, hogy egymás megismerése megtörténjen.” Ha valakiben hibát találok, annak kizárólagos oka az, hogy én magam törött vagyok. Ha én tökéletes lennék, ennek megfelelően látnék másokat, azaz őket is teljesen korrigáltnak érzékelném, mivel mindezek a fokozatok a végtelen világban már léteznek. Amit most látok, az nem más, mint az egóm reflexiója. Az egóm az, amely összerakja ezt a képet a számomra.

A csoportban végzett legfontosabb munka, hogy minden csoport tagot úgy fogadjunk el, mint a szeretett csecsemőnket. Lényegtelen, hogy mit tesz, ha nem hagy minket pihenni, vagy szemetel, esetleg eltör valamit, akkor is a gyerekünk. Ez az, ahogy kezelnünk kell a barátokat. Ez a szeretet jele.

A barátokról beszélek, és annak a jelentőségéről, ahogy valakinek kezelnie kell a többieket, nem csak egyszerűen megérkezik, majd csatlakozik a csoporthoz. A kölcsönös segítség figyelembe veszi mindenkinek a személyes állapotát.

KN

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

Kérdés

Hogyan lehet felkészülni egy Workshopsra helyesen? Én mint résztvevő, mit tudok
átadni az egész csoportnak a workshop ideje alatt?

Válasz

Én mint a Workshops vezetője “bedobok” egy kérdést, vagy egy ötlet, vagy egy állapotot. Ezt az állapotot kell megbeszélni. Mindenkinek arra kell gondolnia, hogy mit fog ő mondani arról az állapotról, és hogyan fog hozzajárulni, nem ismételjük meg amit a vezető beadott, hanem hogyan tudunk ehhez valamit hozzátenni a saját szavainkból, a saját érzéseinkből, de ahhoz adjunk hozzá ami már el lett mondva. így az egész egy teljes hozzáadott véleményé válik azon az adott témán.

Kérdés

Mire kell vigyáznunk a Workshops alatt? Mit nem szabad mondani?

Válasz

Nem szabad negatív dolgokat mondani, csak pozitív dolgokat.

Általában az egész konvenció arra a tényre épül, hogy mi a negatív dolgok fölé emelkedjünk: akár egyéni, csoportos, és a világgal kapcsolatos. Mi csak az egységre gondolunk és csak azon belül élünk. Éppen ezért nem nyúlunk semmiféle  problémához, mintha azok nem léteznének. Mi megemlitjük azokat a leckék alatt, de a Workshop csak a pozitiv mozgásra alapul.

Mi csupán arról a szintről beszélünk amelyhez fel akarunk emelkedik. Már elképzeljük azt az állapotot, amelyre föl akarunk emelkedni, és megprobálunk

folyamatosan alkalmazkodni ahoz a pozitiv állapothoz. Eltöröljük magunkat, azáltal hogy kapcsolat hozzunk létre köztünk, igyekszünk érezni, hogy mi is ez a magassabb szint, mi az a Fény ami körülvesz minket, milyen tulajdonságu ez, stb. Azaz, soha nem szabad az a szint alá zuhannunk, amelyet el szeretnénk érni.

Kérdés

Hogyan lehet tudhatjuk, hogy a workshop sikeres volt vagy sem?

Válasz

A workshop akkor sikeres, ha az emberek, olyan érzéssel hagyják el, hogy

elérték azt ami  a legfontosabb számukra.

Kérdés

Mi lehetnek azok egyének vagy csoportok, akik virtuálisan kapcsolódnak velünk a workshopokhoz?

Válasz

Nekik is részt kell vegyenek velünk a a workshopokban. Az aki egyedül ül a számítógép előtt, éreznie kell a hangulatot, ami létrejött a helyszinen. Ő a fókuszcsoportra figyel, azt hallgatja. Mi azoknak sugározzuk, akik kifejezetten egyedül ülnek, és nincs lehetőségük résztvenni másokkal a virtuális workshopban.

De a csoportok számára, ők is ugyanazokat a kérdéseket kell megbeszéljék, amit én “dobok be” a csoportok elé, mintha előttem ülnének. Nem számít, hogy most itt van előttem, vagy más helyen a világban.

A csoportok a világ minden tájáról a workshop aktuális témáját beszélik meg, és ugyanezt a dolgot csinálják, mint az előttem levő csoportok. Ha egyedül van, akkor hallgatja a fókuszcsoportot és látszólag együtt vesz részt vele.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

Kérdés

Mi végül is a workshop alatt az egó ellen dolgozunk. De ahogy múlik az idő ennek a munkának a fontossága úgy tünik, hogy elporladt. Hogyan tudjuk folyamatosan érezni a csoportmunkát?

Válasz

Az egész tanulásom kizárólag a saját egóm lenullázásán alapul, elkezdjük érezni magunkat, mint integrál, és ebben alkalmat adunk a Teremtőnek, hogy felfedje magát, hogy mi e felé fejezzük ki a vágyunkat, és hogy boldogok legyünk az által, hogy megadjuk neki ezt a lehetőséget. A következő állapot az összeolvadás. Így a tanulási időnk, és minden workshoppal kell befejeződjön, hogy érezzük az összeolvadást. Mi tarthatunk workshopokat órákig és sok további tevékenységet belefoglalhatunk, de állandoan erre kell fokúszáljunk.

Egészében véve ez az alapminta, amely szerint viselkednünk kell. Erre azért van szükség, hogy érezzük, hogy valamilyen módon kilépünk saját magunkból. És ezek után kezdjük majd érezni, hogy a Felső Fény, amely kitölti mindent, és ezáltal a tanulásunk gyakorlativá válik. Kezdjük látni és érezni magunkon belül a különböző forma változásokat. Akkor elkezdjük felfedezni az intenzitásnak, az irányitásuknak, a színüknek, a tulajdonságoknak és az érzéseknek megfeleően. Ez a pont amikor már megkezdtük az edény létrehozását. De ez az első állapot.

Minden, ami az egóval kapcsolatos az folyamatosan növekszik, és ezáltal úgy látjuk, hogy a tanulás kevésbé fontos, ez azért van mert mi nem viselkedünk megfeleően az egónkkal kapcsolatban. De azért, hogy ezeket legyözzük, mi  workshopokat csinálunk és a mindennapi tanulás részévé váljanak. Eljött az idő, hogy ezeket tartalmazza.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

Lényegtelen, hogy az asztalok mögötti sorokban ültök, és nem ölelitek át egymást egy körben. Csak a fizikai testek ülnek a székeken, de belül kell érezni a kört: egy nagyszerű kapcsolódást az egész világon. Éppen ahogy az asszonyok ölelnek minket gyűrűbe, úgy áll az egész világ távolabb mögöttük. Törekednünk kell mindenkit eljuttatni egy kapcsolódási pontra.

A fizikai cselekményeink lényegtelenek. Nem gondolom, hogy Rabbi Simon tanítványai ilyen szimmetrikus körben ültek. Ha így lett volna, akkor ugyanazokat szabályokat tartották volna meg a Tóra tanulására vonatkozólag a mai napig. A kör egyszerűen azt a tényt szimbolizálja hogy mindenki egyenlő – a barátok kapcsolódnak és megformálják a sokaság imáját.

Nekünk csak a reformáló fényt kell kérnünk. Enélkül egyáltalán nincs esélyünk egy millimétert se kilépnünk az egónkból – egyikünknek sem. Csak a reformáló fény képes segíteni nekünk.

Emiatt értelmetlenség azt firtatnotok, hogy hogyan csináljátok. Nem csináltok semmit, csak hagyjátok a Fénynek elvégezni a munkát. De neked állandóan tudatosnak kell lenned abban, hogy szükséged van mindenféle cselekedetek megtételére, hogy bevonzzad a Fényt, ami mindent elvégez.

DOMI

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

Azt a különleges légkört, ami a litvániai kongresszuson a workshopokban megteremtődött, folyamatosan fenn kell tartanunk a leckék során. Folyamatosan éreznünk kell ezt. Nem érdekes, hogy éppen a körben ül és a barátokat öleli, vagy csak egyszerűen együtt vannak, érzik a kapcsolatot bármilyen fizikai ölelés nélkül, vagy akár miközben nagyon messze vannak egymástól.

Természetesen ez sokkal bonyolultabb, de nektek már megvan az érzésetek, hogy lehetséges valamelyest kilépnetek a korlátozott fizikai térből és az idő fogságából. Ez a kapcsolat folyamatosan létezik, mintha a levegőben lenne.

Nekünk állandóan fenn kell tartanunk ez a légkört: a leckékben, minden eseményben és cselekményben és még a munkában is. Nem lényeges, hol dolgozik az illető: egy gyárban, egy főnöknek, de közben mindeközben ő kapcsolatban van a Teremtővel, és keresi őt. Minden helyzetben erőfeszítést kell tennie, hogy feltárja a felső fényt, mintha fizikailag együtt lenne a barátaival.

Aztán képesek leszünk érezni, hogy mindezek az erőfeszítések feltárják a kapcsolódásunkat a kabbalisták nagy csoportjának minden generációjával, akik velünk dolgoznak és folytatják ezeket az erőfeszítéseket. Ez mind fölötte áll a fizikai korlátoknak.

Felkészültünk ezekre a workshopokra, mi leültünk egy bizonyos módon, de mindez egy formális felkészülés volt. Meg kell próbálnunk megtartani ugyanazt a lelkesedést amit a tanulmányaink során éreztünk. A legfőbb jutalmat a saját erőfeszítésünk jelenti, nem pedig egy erős érzés amit vársz. A munkát önmagában kell értékelnünk és nem pedig munka jutalmát.

Emiatt ne várjuk a megérintő, lelkesítő állapotok visszatérését. A kulcsot az jelenti, hogy folyamatosan keressük őket, és nem azért, hogy kellemes érzéseket kapjunk, hanem hogy felkészítsük magunkat a Teremtő felfedezésére, azért hogy elégedetté tegyük Őt. Ez a lehetőség a mi jutalmunk. Ez már némileg közelebb van az adakozás állapotához, a Lismához.

Meg fogjuk próbálni ezt. Sajnálom, de mint általában, gyermekek azt kérik, amit legjobban szeretnek, miközben a szülők azt adják nekik, ami az ő érettségi szintjükhöz képest a legjobb. És ez nem mindig ugyanaz. Tegyünk erőfeszítést egy még korrigáltabb forma eléréséért.

Meg kell becsülnünk a lehetőséget az erőfeszítésre, és az érzékelésünket is meg kell szorítanunk. És ekkor fel fog tűnni az adományozás érzése.

DOMI

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

Kérdés

A workshop során éreztem a kölcsönhatást a férfi és női részek között. Ez egy teljesen rendkívüli érzés volt! Most intenzívebbé kell történjen, hogy felerősödjön nem tízszeresére, hanem százszorosára. Honnan tudom beszerezni ezt az intenzivebbé válást? Mit kell tenni, vagy ki által, hogy a következő workshopon  megtörténhessen?

Válasz

A workshop soha nem fejeződhet be. A workshop egy kicsi, átmeneti lépcső a következő fokozatra. Ne felejtsük el ezt az állapotot amit megszereztünk, hanem meg kell tartanunk magunkon belül. Ha, kimegyünk vagy leülünk hogy  együnk, akkor is ugyanolyan állapotban kell legyünk, mint a workshop alatt.

Az étkezést nyugodtan kell végig vinni. Ne zavarjuk meg azt  aki melletted ül, mindenféle külvilági kérdésekkel. Minimálisra kell korlátoznunk a beszélgetést.

Nem azt mondom, hogy vissza kell vonjuk magunkat, semmiképpen sem, de minden személynek éreznie kell, hogy meg van az ideje és a gondolata a sajat érzéseire. És a legfontosabb dolog, hogy megőrizzük amit most elértünk. Ez az az állapot, amire el kell elérkeznünk és állandóan vissza kell térnünk.

És a közös étkezés után, igyekezzünk az állapotot méginkább megőrizni, mivel bármi zavarás amit felfedezünk azt méginkább hozzá kell kapcsolnunk a jelenlegi érzésünk megerősítésére.

Mindennek puhán, könnyeden kell áthaladnia az egyik állapotból a másikba. Gyakorlatilag az egész kongresszus csak egyetlen cselekedet.Lényegében ennek az egésznek  egy állandó mozgásnak kell lenie, amely állandóan emelkedik a kongresszus során.

Kérem, hogy ne veszítsetek el, amit megkaptatok a workshop alatt, azt apránként, morzsaként gyűjtsétek össze, pontosan mint ahogy egy gyermek gyűjti a tudást és képességeket, és ezáltal válik nagyá. Ezért van az, hogy mindenféle zavargást, rossz gondolatot azonnal hozzá kell csatolnunk ehhez az előre valo mozgáshoz. Ezeknek köszönhetően haladunk  előre. Irva van, hogy egoizmus az egy “segítség ellenünk.” Hiszen ez ellenében van, de ez valóban egy segítseg, és ennek ellenében emelkedünk felfelé.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

Kérdés

A Workshopok során folyamatosan szégyent érzünk, hogy ülünk és

játszunk, mint a gyerekek. Elvégre is mi felnőttek vagyunk. Mit tehetek ezzel az érzéssel?

Válasz

Ez a játék a természet legfontosabb és legérettebb összetevője. Bárki aki

játszik az, aki nővekedik. És az, aki nem játszik, ő már halottnak tekinthető,

mert a növekedése befejeződőtt.

Tudjátok, mit szimbolizál a játék? A játék az, amikor elképzelem a következő fejlődesi szintemet és azt vágyom elérni. Valójában ez a jele a növekedésnek.

Pontosan ugyanaz a játék található a vegetatív szinten és az állati szintnek a fejlődésében. Ez a játék eleme van bennük.

Míg a filozófia doktorátusomon dolgoztam, volt egy kérdésem a játékok elméletével kapcsolatban.

Annak érdekében, hogy nővekedhessen , a növénynek magán belül el kell készitenie a megfelelő feltételeket, hogy aztán magában kifejlessze a növekedésre szükséges erőket. Ezáltal növekszik.

A játéknak ugyanez az alapelve működik a spiritualitásban is, és a mi világunkban is, a világ minden szintjén. Minden egyes világ minden egyes szintjén! Így a játék a természet legelismertebb alkotó eleme.

Ez nem egy focimeccs, hanem a következő szintnek a játéka, a növekedésnek a játéka.

Ez a személynek a legtiszteletre méltó elfoglaltsága, mivel ezen keresztül képes növekedni.

Mi az állapotoknak és az érzéseknek egy széles skáláján megyünk keresztül. Nekünk mindezt össze kell gyüjtenünk magunkban, hogy érezzük a Felső Fényt. Mindez körbevesz minket, de nem tudjuk “megragadni” ezt. Szükségünk van ezekre az érzésekre, amelyeket össze kell gyüjtenünk magunkon belül, egyre nagyobb mértékben. Ezek fokozatosan összegyülnek bennünk, egyetlen detektorrá, egyetlen érzékszervé állnak össze és akkor leszünk képesek felfedezni a Felső Fényt ami körülöttünk van.

Ez gyakorlatilag a lélek teremtésének a feladata, ezáltal hozzuk létre a lelkünket. A lélek olyan, mint egy érzékelő szenzor érzi a fényt. Ennyi az egész. Másrészről, a sóvárgásunk  hatására, az adakozás és a szeretet tulajdonsága teremtődik meg bennünk, és másrészt, a sóvárgásunk segitségével  a Felső Fény elkezd működni, el kezd adakozni és ezáltal előre tól minket.

Ennélfogva nincs mitől szégyenkezzél, csak növekedjél!

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

Kérdés

Miért szervezünk Workshopokat és mennyiben segitenek ezek minket?

Válasz

A kabbala az egy gyakorlati tudomány. Ezért van ez, hogy amig évezredek során nekünk nem kellett gyakorlatot végeznünk a kabbalával, az el volt rejtve az emberektől, és csak egy pár tudós a kabbalisták fejlesztették azt a módszert, és igazitották minden egyes alkalommal, az éppen megfelelő generáció számára amelyben ők éltek.

De ők nem mutatták meg ezt a módszert az embereknek, hanem generációról generációra, ahogy fejlőttek, ők módositották egészen addig, amig az emberiség el nem érte a mai időszakot, és nem találja magát egy integrált globális válságban, azaz a mi saját önző Egyiptomunkban, amikor úgy érezzük, hogy számüzetésben vagyunk valami jó, kellemes, természetestől és normálistól.

Mi látjuk azt, hogy a saját természetünk ami elpusztit minket, nem vagyunk képesek kilépni saját magunkból, és önzőségünk rabszolgái vagyunk, amely mindenféle veszélyes cselekedetekre vezet minket, amely egészen odáig vezethet, hogy elpusztitjuk egész civilizációkat. Mi elpusztitjuk a természetet, a földet, a környezetet, amelyben élünk és egy szörnyű jövőt készitünk a gyerekeink számára.

Miért nevelünk egyáltalán gyerekeket? Nézem ezeket a gyerekeket, akiknek saját szülei elviselhetetlen feltételeket készitenek elő. Mire fel nőnek? Ma úg y tünik mintha szeretnénk őket, de mi történnik velük holnap? Mi olyan dolgokat  csinálunk, hogy ezek a gyerekek nem lesznek képesek élni! Ők fájdalmas halált fognak halni! Nem érezzük ezt? Nem, az emberi lény még nem képes érezni, mert még mindég vakok vagyunk.

Azonban ők lassan kezdik felismerni, de még nincsenek ennek tudatában, nem tudja megváltoztatni magát, és nem képes másképp cselekedni. Ennek ellenére, mi mindent felhasználunk ami csak lehetséges, semmit sem takarékoskodunk, semmit sem véve figyelembe, és nem érdekel mi marad a gyermekeinkre. Ez ahogyan a természethez, a társadalomhoz hozzáállunk.

Ezért a Kabbala tudománya ma fel lett fedve, hogy elmagyarázza

a rabszolgaságot, ez az úgynevezett spiritualitásból való kitaszitottság; vagyis ez a legrosszabb állapot, amelyben létezhetünk, ez a szöges ellentéte a spirituálissal szembeni létezésnek. És, hogy ki tudjunk jutni ebből a legalacsonyabb állapotból, hogy kihúzzuk magunkat belőle, ennek érdekében a Kabbala tudománya jelenik meg. Ezért lett manapság felfedve, hogy annak az összes tanácsait, törvényeit, és szabályait gyakorolatba helyezhessük.

De ahhoz, hogy a gyakorlatba bevezessük, először is meg kell tanuljuk.

Meg kell tanulnunk a csoportokban, az iskolában, egymás segítése, a forrás könyvek tanulmányozása és workshopok vezetése kis csoportokban – ami egy  prototípust ad nekünk az egész emberiségel való munkánk számára.

Ezért szükségesek a workshopok, ez a legfontosabb dolog! Ezek a Kabbala tudományának gyakorlati megvalósulása, az alapelvek alapján, és ennek céljára léteznek. Ez nem elméleti tudomány, nem filozófia, hanem nevezetesen a gyakorlat.

(BS)

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→

 

1. Kérdés:

Miért ilyen fontos a csoporton belüli kapcsolat? a csoport fontossága?

2. Kérdés:

Ha azt mondjuk, hogy “nincsen más rajta kivül”, ha csak a Teremtő cselekszik a valóságban, akkor: Hogyan kell lássam a barátokat, milyen módon kell elfogadjam a barátok viselkedését?,  Hogyan viszonyulok hozzájuk? Hogyan lássam minden egyes barátot?

3.Kérdés:

Miért van az, hogy a barátommal való viszonyom megváltoztatja a viszonyomat a Teremtővel? Mit jelent az, hogy a barátok szeretetén keresztül eljutok a Teremtővel.  Mi a kapcsolat a barát és a Teremtő között?

Filed under: más | Add Comment/Ask Question→